Kokavai hétvége

Arany János Program eseményei

Kokavai hétvége

Szeptember 27-28.-ai hétvégén volt a 10. d osztály idei első bennmaradós hétvégéje. Ezt a 2 napot különösen vártuk, mert egy izgalmas kirándulás is hozzátartozott. Péntek délután pénzügyi ismeretekből tartottak nekünk előadást. Megtudhattuk, hogy mi volt a mai modern készpénz őse, megismerhettük a bankok kialakulásának történetét, pénzügyi alapfogalmak jelentését, és még sok más, az életben való eligazodáshoz fontos dolgokat. Nekem nagyon tetszett ez a foglalkozás, szerintem ennyi idősen hasznos, hogy meglegyenek az ilyen és ehhez hasonló ismereteink.


Ezután már csak a holnapra tudtunk gondolni, alig vártuk, hogy eljöjjön a kirándulás napja. Szombat reggel 9-kor indultunk az autóbusszal Kokava irányába. Az úton jó hangulat volt és úgy tűnt az időjárás is nekünk kedvez. Nem sokkal később, kb. 2 óra múlva végre megérkeztünk a már jól ismert szálláshelyre. Míg vártunk a szobák kitakarítására, addig a játékteremben beszélgettünk, ping-pongoztunk. Volt aki csocsózott, mi osztályfőnökünkkel pedig kártyáztunk. De akadtak néhányan, akik a hosszú túrára gondolva kicsit lepihentek még a kanapén. Ugyanis miután elfoglaltuk a szobáinkat és kipakoltunk, gyülekező volt a földszinten. Megismerkedtünk a leendő túravezetőnkkel és elindultunk a kb. 10-15km-es természetjárásra, ami egyáltalán nem volt olyan kimerítő, mint amennyire első hallásra tűnt. Egyrészt a tempó, másrészt a pihenők miatt. Az út során akit érdekelt, sok érdekességet hallhatott a tájról. A pihenőkön néhányan leheveredtünk a fűbe és élveztük az arcunkba sütő, meleg őszi napfényt.
Visszafelé megvacsoráztunk és mindenki máshogyan pihente ki a hét fáradalmait. Másnap a bőséges reggeli után megint neki vágtunk a kokavai vidéknek, de ezúttal a sípálya felé vettük az irányt. Itt először lovakat simogattunk, néhányan még almákat és egyéb finomságokat is hoztak, hogy megetessék őket, majd megmásztuk azt a terepet, ahol telenként síelni szoktunk. Érdekes volt látni Kokavának ezt az arcát, én biztosan nem tudnék dönteni, hogy melyik időszakban szebb. A dombtetőn aztán megpihent az osztály és miután jó pár emlékfotó elkészült, leindultunk, pontosabban legurultunk a pályáról.
Végül frissen, feltöltődve utaztunk vissza Balassagyarmatra. Vacsorára pedig mindenki jóízűen fogyasztotta el a kiadós, jól megérdemelt pizzáját. Mindent átgondolva szerintem az egész osztály egyetért abban, hogy ezt a kirándulást legalább egyszer még biztosan meg kell ismételni.

Máté Dóra 10.d

Joomla School Templates by Joomlashack