Honnan, hová?

Arany János Program eseményei

Honnan, hová?

Nagy Lászlóné  csoportvezető nevelőtanár:

 A legfontosabb az életben: szeretni és szeretve lenni
 
 
„Ha egy gyerek szidalmakban él, megtanulja az ítélkezést.
Ha egy gyerek haragban él, megtanulja a harcot.
Ha egy gyerek félelemben él, megtanulja a rettegést.
Ha egy gyerek szánalomban él, megtanulja az önsajnálatot.
Ha egy gyerek gúnyban él, megtanulja a szégyent.
Ha egy gyerek féltékenységben él, megtanulja az irigységet.
Ha egy gyerek szégyenben él, megtanulja a bűntudatot.
Ha egy gyerek bíztatásban él, megtanulja az önbizalmat.
Ha egy gyerek megértésben él, megtanulja a türelmet.
Ha egy gyerek dicséretben él, megtanulja az önbecsülést.
Ha egy gyerek megértésben él, megtanulja a szeretetet.
Ha egy gyerek helyeslésben él, megtanulja magát szeretni.
Ha egy gyerek elismerésben él, megtanulja, hogy jó, ha célja van.
Ha egy gyerek önzetlenségben él, megtanulja a nagylelkűséget.
Ha egy gyerek tisztességben és őszinteségben él, megtanulja, mi az igazság és a becsület.
Ha egy gyerek biztonságban él, megtanulja, hogy bízzon magában és a többiekben.
Ha egy gyerek barátságban él, megtanulja, hogy jó a  világban élni.
Ha egy gyerek nyugalomban él, megtanulja megtalálni a saját békéjét.
A te gyermeked miben él?”

                                                                          Dorothy Law Noltte

A diákok írásai következnek:

1. Bálint Fruzsina

"Akármilyen utat is választasz magadnak, mindig lesznek, akik azt fogják mondani, tévedsz. Mindig lesznek majd olyan nehézségek, hogy azt fogod hinni, talán csakugyan a kritikusoknak van igazuk. Az út kiválasztása és követése a végsőkig mindig nagy bátorságot kíván."
/Ralph Waldo Emerson/


Bálint Fruzsinának hívnak, Balassagyarmaton lakom édesanyámmal és a két testvéremmel. A Dózsa György Általános Iskolában tanultam és itt döntöttem úgy, hogy tanulmányaimat az Arany János Tehetséggondozó Programban szeretném folytatni. Nagyon vártam a felvételi eredmény megérkezését, és amikor megkaptam, mindannyian nagyon örültünk, hogy felvételt nyertem az AJTP programba. Bár kicsit tartottam tőle, hogy majd kollégiumban kell "élnem".
Emlékszem a beköltözés napjára, izgatott voltam, de ez nem tartott sokáig, hirtelen rám tört a honvágy, haza akartam menni, és ez így volt hetekig, sokat sírtam, mert hiányzott az otthonlét, de idővel megszoktam.
Sok élménnyel ajándékozott meg ez a program, például a zánkai gólyatáborral, a kokavai sí táborokkal, prágai, angliai úttal, valamint a bonyhádi úttal, ahova sportversenyre mehettem el. Emellett voltak természetesen rossz dolgok is, amiken túl kellett lépni, el kellett fogadni, annak ellenére, hogy nehéz volt.
Ez a program lehetővé tette, hogy megszerezhessem az ECDL bizonyítványomat valamint a B kategóriás jogosítványomat.
Rájöttem ezalatt az öt év alatt, hogy hinni kell önmagunkban, és nagyon sok erő kell az élethez, ahhoz, hogy kiálljak magamért, az álmaimért. Megtanított ez a program, az iskola, hogy küzdeni kell a céljaimért.

2. Bielik Viktória

“Én nem hiszek a körülmények hatalmában. Hiszem viszont, hogy ebben a világban csak azok boldogulnak, akik megkeresik a megfelelő körülményeket, és ha nem találják, megteremtik azokat.” (George Bernard Shaw)


Bielik Viktóriának hívnak. 20 éves vagyok. Dejtáron lakom szüleimmel és két testvéremmel. Tanulmányaimat a dejtári Mikszáth Kálmán Általános Iskolában kezdtem. Akkoriban a történelem és földrajz érdekelt a leginkább, ilyen téren szerettem volna fejleszteni a tudásomat. Akkor még nem tudtam pontosan, hogy mi szeretnék lenni,  hogy hova is adjam be a jelentkezésem. Nagyon sok támogatást kaptam osztályfőnökömtől, szüleimtől, valamint nővéremtől, aki szintén a Balassi Bálint Gimnáziumban az Arany János Tehetséggondozó Programban tanult. Rengeteg jót hallottam az iskoláról, illetve az Arany János Tehetséggondozó Programról. Számos olyan lehetőséget nyújt ez a program, amelyet önerőből nem tudtam volna megvalósítani. A legnagyobb öröm számomra, hogy új embereket ismerhettem meg, sok barátot szereztem. Még mielőtt elkezdődött az első tanév Zánkán töltöttünk egy hetet, ahol megismerkedhettem osztálytársaimmal. Akkoriban még nagyon félénkek és tapasztalatlanok voltunk, de ez mára már megváltozott, felnőtté váltunk.
Az öt év alatt sikerült önállósodnunk. A kollégiumtól eleinte nagyon féltem, de aztán sikerült beilleszkednem. Megtanított minket arra. hogyan alkalmazkodjunk egymáshoz. Felejthetetlen estéket töltöttünk együtt és rengeteget nevettünk.
Örülök, hogy részese lehettem ennek a  programnak, és megismerhettem sok jó barátomat. Köszönetet szeretnék mondani tanáraimnak, akik mindig sokat segítettek nekem és bátorítottak. Erre az öt évre mindig örömmel és büszkén fogok visszatekinteni.

3. Bikkes Dániel

Mottó: Soha, semmivel nem vagyok elégedett. A tökéletességre törekszem, éppen ettől vagyok az aki.  Michael Jackson
Bikkes Dánielnek hívnak és Tereskén lakom a szüleimmel és az öcsémmel.


2011-ben a Balassi Bálint Gimnázium Arany János Tehetséggondozó Programjának a tanulója lettem, és ezzel vállaltam a kollégiumot is. Az itt töltött idő alatt próbáltam kihasználni a program által adott lehetőségeket. Nehéz volt elszakadni a családomtól és gondoskodni önmagamról. Sokkal másképp látom a világot mind az előtt. A program által megszereztem az ECDL bizonyítványt és a B kategóriás jogosítványt. Az első évben kialakultak a barátságok és így jól eltelt az öt év. A külföldi kirándulásokat vártam a legjobban és szerintem a többiek is, mert lenyűgöző tájakat láttunk és olyan helyekre jutottam el ahová mindig is szerettem volna. Második évben voltunk Erdélyben, harmadikban Prágában, negyedikben Belgiumban, Angliában, Franciaországban.
Nekem szívem szerint Erdély és Anglia tetszett. Nagyon sok támogatást kaptam a tanáraimtól és a szüleimtől. Nagyon hálás vagyok a tanárjaimnak, hogy mindig a legjobbat akarták kihozni belőlem, de ez sajnos nem volt mindig így. Ami a továbbtanulást illeti célom, hogy felvételt nyerjek az Eszterházy Károly Főiskolára és ott a terület fejlesztő szakmát szeretném kitanulni.
Remélem álmaim valóra vállnak, és sikeres leszek az életben.

4. Cservenák Rita Zsuzsanna

„A lelkesedés diktálja az iramot, de a kitartás éri el a célt.” /Dan Millman/
 
Cservenák Rita Zsuzsannának hívnak. A Balassagyarmathoz közeli, Szügy községben élek családommal. Hatodikos koromban hallottam először az Arany János Tehetséggondozó programról. Egészen kicsi koromtól kezdve a Balassi Bálint Gimnáziumba szerettem volna járni, és amikor megtudtam, hogy az intézményben működik ez a program, biztossá vált számomra, hogy ide fogok jelentkezni. Igyekeztem jól teljesíteni az iskolában, hogy felvegyenek, és 2011-ben egy sikeres felvételi vizsga után, boldogan kezdtem meg tanulmányaimat az új iskolában.
Nagyon izgultam a gólyatábor előtt. Szeretek megismerni új embereket, de picit mégis aggódtam. Szerencsére sikerült könnyen beilleszkednem és fergeteges hetet tölthettem a Balatonon. Az évek során rengeteg embert ismertem meg, számos barátra tettem szert és a szerelem is itt talált rám. Rengeteg kiránduláson vehettem részt. Erdély gyönyörű vidékeit és Prága csodás városát az egyik legkiválóbb idegenvezető társaságában járhattam be. Láthattam a monumentális Atomiumot Brüsszelben, megcsodálhattam a gyönyörű francia fővárost az Eiffel-torony tetejéről és bejárhattam Anglia legismertebb részeit, a Madame Tussaud Panoptikumtól a Toweren keresztül az Oxford Street-ig.
Számos színdarabot látogathattam meg a program jóvoltából. Demokráciajátékon vettünk részt az Országházban több éven keresztül. Az első évben elsajátítottam a síelés alapjait, majd minden évben egy-egy hétvége erejéig feleleveníthettem azokat. De nem csak utazásokból és barátokból állt ez az öt év. Már az első perctől kezdve az a célom, hogy felvegyenek valamelyik felsőoktatási intézménybe. Tudtam, nem lesz könnyű és a kezdetektől keményen tanultam. Megszereztem az ECDL vizsgát, ami az informatika világába vezetett be. A harmadik év végén pedig a jogosítványt is megkaptam.
Az öt év alatt számos dolgot tanultam, rengeteg leckét kaptam. Bátran tekintek a jövőbe, mert úgy érzem az itt szerzett tapasztalatok, impulzusok, kapcsolatok felkészítettek az életre.
 
Most egy minél sikeresebb érettségi vizsga letételére törekszem. A felvételi jelentkezésemet a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közigazgatás Tudományi Karára adtam be és remélem, hogy szeptembertől itt folytathatom a tanulmányaimat.


5. Deszkovics Enikő

  "Az élet egy hegymászás, de a kilátás csodás "

A nevem Deszkovics Enikő, édesanyámmal lakom Alsópetényben. 2011-be, 15 éves korom óta járok a Balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumba.
Az iskoláról az akkori magyar szakos tanárnőmtől hallottam, és édesanyám is jó lehetőségnek tartotta.
Az Arany János Tehetséggondozó Program számos lehetőséget kínál tanulói számára. Azok a diákok, akik önerőből nem juthatnának ki külföldre vagy nincs lehetőségük letenni a nyelvvizsgát, jogosítványt vagy az ECL vizsgát, megteremti rá a lehetőséget.
Én személy szerint voltam pl: Erdélyben, Prágában, Bécsben, valamint a sport tehetségemből kifolyólag Bonyhádon és Kecskeméten, bár ezek a városok belföldön vannak.
A programmal együtt jár a kollégiumi lét, amely nem csak a távol lakóknak, hanem a balassagyarmati lakosoknak is kötelező. A kollégium lehetőséget ad különórai foglalkozásokra, korrepetálás, versenyfelkészítés,  és még sorolhatnám. Sokkal jobban összekovácsolja a csapatot.
Alapvetően az itt töltött 5 év jó volt, sok segítséget kaptam tanáraimtól. Ezt nagyon köszönöm nekik. Biztosan örök emlék marad az együtt töltött idő.


6. Gazsó Tímea Réka 

"Álmainkért küzdeni kell, a cél eléréséhez összpontosítanunk kell, erőfeszítéseket kell tennünk. Ám arról se feledkezzünk meg, hogy az élet apró örömök szövete. Amit azért kaptunk, hogy bátorítsanak."   Paulo Coelho

Gazsó Tímea Réka vagyok, Budapesten élek a családommal. A borsosberényi Szent Márton Katolikus Általános Iskolában folytattam tanulmányaim, amikor hallottam osztályfőnökömtől az Arany János Tehetséggondozó Programról. Eleinte félve ugrottam neki a jelentkezésnek, arra gondoltam, mi lesz, ha nem leszek olyan tehetséges, mint a többiek, ám úgy érzem, kiálltam a próbát.

Az 5 év alatt, amit eltöltöttem ebben a programban rengeteg lehetőséget nyújtott és rengeteget fejlődtem. Megszereztem az ECDL bizonyítványt, és sikeres nyelvvizsgát tettem angol nyelvből. Nagyon sokat köszönhetek tanáraimnak és osztálytársaimnak is, akik segítettek és bíztattak az évek alatt. Nagyon sok helyre eljutottam, ezzel álmaim váltak valóra,  hiszen nem gondoltam volna, hogy valaha is eljutok például Angliába, Franciaországba, Prágába, vagy éppen Brüsszelbe. A kollégium megtanított az önállóságra, az önismereti órák alatt megismertem önmagam és azt, hogy mit is akarok tulajdonképpen, habár kissé nehéz volt távol lenni a családomtól.

A továbbiakban is vannak terveim. Szeretnék nemcsak sikeresen, de jól leérettségizni és a Semmelweis Egyetemre járni. Úgy érzem, ez az iskola felkészített a jövőre és remélem, magabiztosan ugrok neki további életemnek.

7. Gombolai Dávid

“Tanulj a tegnapból, élj a mának és reménykedj a holnapban. A legfontosabb azonban, hogy ne hagyd abba a kérdezést.” (Albert Einstein)

Gombolai Dávid vagyok, 20 éves. Balassagyarmaton élek a nagyszüleimmel, anyukámmal és testvéreimmel. Általános iskolai tanulmányaimat a balassagyarmati Szabó Lőrinc Általános Iskolába végeztem. Nyolcadik osztályos koromban, sokat gondolkoztam, hogy melyik gimnáziumba folytassam további tanulmányaimat. Nővérem ajánlotta az Arany János Tehetséggondozó Programot és anyukám is arra sarkalt, hogy jó helyem lesz itt.
Nővérem sok imponáló dolgot mesélt a programról és a kollégium sem riasztott el. Mikor megkaptam a levelem, hogy felvételt nyertem a programba nagyon boldog voltam és izgatottan vártam, hogy milyen lesz elszakadni a megszokott családi otthontól. Mivel gyarmati vagyok, nagy honvágytól soha nem szenvedtem. A kollégiumi élet olyan volt, amilyennek képzeltem. A szobatársaimmal szoros kapcsolat alakult ki köztünk. Nem telt el úgy nap, hogy ne nevettünk volna esténként. Talán ez a program legfőbb nem anyagi előnye. A kollégisták között sokkal bensőségesebb és szorosabb kötelék alakul ki. Életre szóló barátságok, olykor szerelmek is születnek. Időközben engem is megtalált a szerelem.
A programnak köszönhetően Európa több országába eljuthattunk. Többek között Szlovákiába, Romániába, Csehországba, Ausztriába, Belgiumba, Angliába, Franciaországba és Magyarország több gyönyörű városába ellátogattunk. A tartalmas kirándulásokon kívül a program jóvoltából szert tettem ECDL vizsgára, B kategóriás vezetői engedélyre és középfokú nyelvvizsgára is.
A sikeres érettsége után az itt megszerzett tudásomat gépészmérnöki pályán szeretném kamatoztatni. A kecskeméti és a gödöllői egyetemekre adtam be a jelentkezésem.

8. Gombolai Dorina

"Útjaink százfelé válnak,
 De szívünk egy célért dobog,
 Nekivágunk a küzdelmes mának,
 És épít karunk egy szebb holnapot..."
                 (Arany János)

Gombolai Dorina vagyok és 20 éves, Balassagyarmaton élek. Általános iskolai tanulmányaimat a Szabó Lőrinc Általános Iskolában végeztem Balassagyarmaton. Az Arany János Tehetséggondozó Programról nővéremtől hallottam, aki szintén ebbe a programba végzett. Nővérem mindig imponáló dolgokat mesélt és úgy gondoltam nekem is itt a helyem.
Már az általános iskolában is megpróbáltam mindig a legjobbat kihozni magamból, és ez a gimnáziumi éveim alatt sem történt másként. Mindig szorgalmasan tanultam és égett bennem a bizonyítási vágy.
Az itt eltöltött öt év mindenkinek emlékezetes marad. A program nemcsak a továbbtanulásunkat tette lehetővé, hanem azt is, hogy beutazhassuk a világot és hogy örökre szóló barátságokra, szerelmekre lelhessünk. Az itt eltöltött évek alatt engem is megtalált a szerelem, ami mindmáig tart. A programnak köszönhetően megismerhettük Szlovákia havas vidékeit, bejárhattuk Székelyföld csodálatos magyarlakta tájait, valamint Csehország fővárosát, Prágát is hatalmas örömmel fedezhettük fel. Jutalomként még a bécsi karácsonyi vásárra is eljuthattunk. Legnagyobb kirándulásunk során megismerhettük Brüsszel, London és Párizs nevezetességeit is. Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem és életre szóló élményekkel gazdagodtam. A tartalmas kirándulások mellett az itt eltöltött öt év alatt megszereztem az ECDL vizsgát, a jogosítványt és a középfokú angol nyelvvizsgát is.
Az embert mindig érik apró örömök és sajnos kudarcok is, amikből meg kell tanulnia talpra állni a célok érdekében. Az én legfőbb célom ebben az időszakban az, hogy felvételt nyerjek egy felsőoktatási intézménybe. Az ELTE matematika, biológia tanári szakára jelentkeztem.

9. Grenács Réka

“Nem az a baj, hogy kevés idő áll a rendelkezésünkre, hanem főképp az, hogy sokat elfecsérelünk abból, ami adatik.” /Seneca/

Grenács Rékának hívnak. Egy Nógrád megyei kis faluból, Nézsáról származom.  Az általános iskolai tanulmányaim befejezése előtt még nem tudtam hogyan tovább. Unokatestvéremtől hallottam az iskoláról és a programról. Most visszanézve az elmúlt öt évet, a szívemet öröm tölti meg. Igaz sokan lemorzsolódtak az évek folyamán, de azok, akik kitartottak egy jó csapatot alkotnak.  Örülök, hogy ennek az osztálynak lettem a tagja.  Nem fogom elfelejteni a zánkai ismerkedést,  az angliai csapatépítést, a kokavai síeléseket és a sok kirándulást. Az iskolában töltött évek lassan formáltak át és alakították ki bennem a továbbtanulási terveket. A kollégiumban megtanultam értékelni az élet apró örömeit,  az emberek közösségformáló erejét, a meleg vizet, a barátok fontosságát és a sok jó tanácsot. Az érettségi után az egri Eszterházy Károly Főiskolán szeretnék továbbtanulni. Köszönöm a tanárok, nevelőtanárok kitartását és segítségét, amivel az utamat egyengették.

10. Hetei Martin Péter

 „Sosincs olyan vég, ami ne jelentené valami újnak a kezdetét! „  (The Witcher)

Hetei Martinnak hívnak. Karancsaljáról érkeztem az Arany János Tehetséggondozó Programba. Most, a Balassi Bálint Gimnázium utolsó 13. osztályának végzős diákja vagyok. Hosszú, rögös úton mentünk keresztül mindannyian, akik most itt állunk öt izgalmas évvel a hátunk mögött. Öt éve még éretlen gyümölcsként léptünk életünk első nagy próbája elé.
 Mára bátran állítom, hogy ezek a gyümölcsök teljesen megértek.
Visszagondolva az elmúlt időkre, mindenkiben a sok régmúlt pillanat villan föl először, amelyekre még most is úgy emlékszünk, mintha tegnap történtek volna. Az első találkozás Zánkán, a gólyaavatók,, a bonyhádi sportverseny, a Pécsett rendezett művészeti fesztivál, az erdélyi kirándulás, a prágai hadjárat és a Brüsszel-London-Párizs körutunk. Mind sok kis apró darabbal járul hozzá a hamisítatlan nagy puzzle-höz. Voltak nehézségek, mint mindenhol. Megszokni a kolis életet és saját döntéseket hozni. Ezek a kezdeti nehézségek mára már elillantak.
Itt létem alatt annyit kaptam a programtól, hogy kezeimen nem tudnám megszámolni. Ezek közé tartozik az ECDL vizsga, a jogsi és a nyelvvizsgák finanszírozása. Továbbá a rengeteg túra, amiket a bentmaradósok alatt átéltünk.
Hálás vagyok, hogy megtanultam síelni és azért is, mert megtanultam építeni emberi kapcsolataimat és koordinálni viselkedésemet.
Végül csak annyit fűznék ehhez, hogy az itt lévő családias hangulat mindig vissza fogja hozni emlékeimet és biztosan vissza fogok majd látogatni ide egyszer, hogy felelevenítsem a sok szépet és jót.

11. Marót Zoltán

„Az élet egy szerencsekerék, és rajtad áll, hogyan forgatod”  Tupac Shakur   

Marót Zoltánnak hívnak, Bercelen lakom. Általános iskolai tanulmányaimat a berceli Széchenyi István Általános iskolában töltöttem. Osztályfőnökömtől és a testvéremtől hallottam az Arany János Tehetséggondozó Programról.
Amikor felvettek egy új fejezet kezdődött az életemben. Izgatottan vártam, hogy milyen lesz… 
 Voltak jó és rossz élményeim is, de a sok jó feledtette velem a rosszakat. Szerencsére új barátokra tettem szert, akikkel sok élmény dús napot töltöttem el, amelyeket nem fogok elfelejteni. Azért a tanulást sem lehetett elhanyagolni.
A program rengeteg lehetőséget kínált, melyek segítették a fejlődésemet. Megszereztem az ECDL vizsgát, a nyelvvizsgát, valamint a jogosítványt. A világ több pontján is jártunk, köztük: Erdély, Prága, Brüsszel, Párizs és London. Az angliai út mindennek a tetőpontja volt, fejleszthettem a nyelvtudásom és rengeteg szép élmény történt velem, amelyekre egész életemben emlékezni fogok… 
Összegezve élmény dús öt évet töltöttem el itt, ez alatt rengeteg tapasztalatot is gyűjtöttem.  Az érettségi után a gasztronómia rejtelmeiben szeretnék elmerülni. Remélem sikerül elérni céljaimat

12. Nguyen Tuan Dániel

"Az élet néha olyan, mint egy sötét alagút, nem mindig láthatod a fényt az alagút végén, de ha folyamatosan előre haladsz, egy jobb helyre kerülhetsz."
- Aang legendája: Iroh

1996-ban születtem Budapesten, szüleim elváltak, nehéz gyerekkoromat Vanyarcon éltem le nagyszüleimnél. Itt is jártam óvodába és a Veres Pálné Általános Iskolába. Általános iskolás éveimre nem igazán emlékszem, de nem is szeretnék.
A Balassagyarmati Balassi Bálint Gimnáziumba való bekerülésem igazi mérföldkő volt az életemben, habár eredetileg nem saját céloktól vezérelve, hanem független erők hatására (volt osztályfőnök és édesanyám) jelentkeztem a programba. Az itt töltött 5 év rendkívül meghatározó volt jellemem fejlődésének szempontjából.
A kollégiumi lét megtanított arra, hogy nem minden úgy alakul, ahogy az ember szeretné, vagy, ahogy megtervezi, és arra is, hogy ne bízzak meg senkiben sem feltétlenül.
Sok szép emléket is gyűjtöttem, amikre talán 20 év múlva is örömmel gondolok majd vissza, az esti filmezések, beszélgetések, ahogy a nevelőtanárunk tartotta bennünk a lelket. Amit a legkevésbé sajnálok, az a kolis kaja lesz, amivel többet nem találkozom (thanks God).                                           
Az érettségi után kiköltözöm Németországba édesanyámhoz és a nevelőapámhoz. Tanulmányaimat a Regensburg-i Egyetemen kívánom folytatni Gazdasági Menedzser szakon.
A Balassiban szerzett tapasztalataim   hiszem, hogy megalapozták a jövőmet.

13. Petrovics Roxána

„Hogyha vállalod magadat, meg megmutatod azt, amit tudsz, meg igazán ki van nyitva a szíved meg a lelked, akkor az lesz a fontos, és nem más. A hitelesség az, ami a sikert hozni tudja, vagy életben tudja tartani. „  / Alföldi Róbert /

Petrovics Roxána vagyok. Varsányban egy kis faluban élek családommal. Az általános iskolai tanulmányaimat a Hunyadi Mátyás Általános Iskolában végeztem el, szintén szülőfalumban. Ezek után a Balassi Bálint Gimnáziumba felvételiztem azon belül is az Arany János Tehetség gondozó Programba. Az itt eltöltött idő alatt sok szép helyet láthattam, mind belföldön (Tisza-tó, Mezőberény), mind pedig külföldön (Anglia, Erdély, Prága). A kirándulások alkalmával, az osztályunk szépen összeszokott csapattá kovácsolódott össze. Az utazások sokszor szép, tartalmas emlékeket hagytak emlékezetünkben, sokszor pedig fájón búcsúztunk az adott helyen megismert emberektől. Az utazások, kirándulások tartalmasabbá tették számunkra a gimnáziumi éveinket. De a szórakozás mellett, persze nagyon sok energiát fektettünk a tanulásba is. Megszereztem az ECDL vizsgát, a jogosítványt. Sok jó embert ismerhettem meg. Sok barátot szerezhettem, és nagyon hálás vagyok, hogy ilyen embereket mondhatok a barátaimnak.
Úgy vélem a későbbiek során a legfontosabb dolog az, hogy ezek a jól kialakított, tartós emberi kapcsolatok megmaradjanak nekünk.

14. Szvetlik Bianka

Mottó:
„A gyenge embernek kétségei vannak a döntések előtt, az erősnek a döntések után vannak.”     (Karl Kraus)

Szvetlik Bianka vagyok, Balassagyarmaton élek a szüleimmel és a testvéreimmel. Balassagyarmaton tanultam a Dózsa György Általános Iskolában, itt hallottam először a Balassi Bálint Gimnázium keretein belül indított Arany János Tehetséggondozó Programról. Az akkori osztályfőnököm ajánlotta az édesanyámnak, mivel hátrányos helyzetben élünk. Ezzel nem is volt gondom, egészen addig, míg meg nem tudtam,  hogy a kollégium kötelező.
Ettől kezdve teljesen megváltozott minden körülöttem.
A megszokott családi életmódból kiszakadni és az alkalmazkodást, valamint az önállóságot "megtanulni", hát nem volt egyszerű. Évről évre legalább ötször (ha nem többször) elmondtam a szüleimnek,  hogy nem akarok ide járni,  de magyarázatot nem tudtam adni, egyszerűen azt éreztem, nincs itt helyem.
  De mára már igazán hálás vagyok azoknak az embereknek, akik bíztak abban, hogy képes vagyok végig csinálni ezt az öt évet! Sőt  örülök is neki, hogy itt maradtam, hiszen olyan dolgokra tehettem szert, amit a családom nem tudott volna megadni. Sikeresen hozzá jutottam az ECDL-bizonyítványhoz. Csodálatos helyeken jártam az osztállyal, mint például Erdélyben, Prágában, vagy éppen Brüsszelben,  Londonban és Párizsban, de voltunk Pécsett a művészeti fesztiválon és Mezőberényben, a nosztalgiatáborban is. A kollégiumi hétvégéken több alkalommal  színházlátogatásban volt részünk (évente legalább kétszer). Ezenkívül rengeteg programban vettünk részt a hétvégék által,  például kirándulásokban,  egy ilyen alkalom adtán voltunk a Gyadai tanösvényen is.
  Az öt év alatt sok barátot szereztem, akikkel teljes mértékig jól érzem/éreztem magam, és remélem, valamennyiükkel a továbbiakban is jó kapcsolatot fogok ápolni.
  Az érettségi után Budapestre OKJ-s tanfolyamra fogok járni, és ott pedagógiai- és családsegítő munkatárs képzésen veszek majd részt.
  A kitartó küzdelemért elsősorban köszönetet szeretnék mondani a szüleimnek, valamint nevelőtanáromnak, Nagy Lászlóné Irma néninek.  Továbbá köszönet  a tanáraimnak és az osztálytársaimnak, hogy minden hisztimmel együtt elfogadtak, támogattak, segítettek és bíztattak!
  Mára már megtanultam értékelni a történéseket, hiszen a rossz után lehet még rosszabb is. Tudom azt,  ha nincs küzdelem és cél, akkor nem juthatok messzire.
 Egyet pedig örökre a fejembe véstem, mégpedig azt, hogy: SOHA NE ADJAM FEL!!!


15. Takács Olívia Andrea

„Okod nincs feledni, emléket temetni, őrizd az emléket tovább....”

Takács Olívia Andreának hívnak. 1997.03.31.-én születtem Budapesten. Szüleimmel egy kis faluban Ecsegen élek. Tanulmányaimat a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskolában kezdtem. Majd 2011-ben a Balassagyarmati Balassi Bálint Gimnázium tanulója lettem. A gimnazista éveim megkezdése előtt az osztálytársaimmal először Zánkán találkoztam. Ezt követte egy ünnepélyes gólya avató, amely által hivatalosan is a Balassi közösség tagja lettem.  Az első évben megmérettethettük magunkat a bonyhádi csapatversenyen. Majd Pécsett élvezhettük a történelmi város szépségeit. Erdély magyar hivatkozásait ismerhettük meg. Majd Prága rejtélyes ösvényein sétálhattunk, a kellemes időben. Legnagyobb élményt azonban a színházlátogatások, az azokat megelőző lázas készülődések jelentették. Végül az angliai utunk tette teljesen komplexé élménytárunkat. Az élmények, az utazások során szövődött mély barátságok tettek azzá az emberré, aki ma vagyok.
A legfontosabb érték, úgy vélem egy ember számára az, hogy értékes emberek vegyék körül élete során.

16. Tóth Ivett

"Egy homokszemben lásd meg a világot,
Egy vadvirágban a fénylő eget,
Egy órában az örökkévalót,
S tartsd tenyeredben a végtelent."
                       William Blake

A nevem Tóth Ivett, Salgótarjánban lakom az anyukámmal és a három öcsémmel. Az általános iskolát a Mocsári Antal Általános Iskola Karancsaljai Tagintézményében végeztem. Az osztályfőnökömtől hallottam a Balassi Bálint Gimnázium Arany János Tehetséggondozó Programjáról. Így kerültem 2011-ben a Balassi Bálint Gimnáziumba, és ez által lettem kollégista. Bár nehéz volt elszakadni a családomtól, de ez önállóságra, önismeretre tanított. Nekem a kollégiumi élethez volt a legnehezebb hozzászoknom. Sok barátot szereztem, és megtaláltam a legjobb barátnőmet is.
Az elmúlt évek során rengeteg élménnyel és tudással gazdagodtam. Olyan helyeken jártunk, ahová valószínűleg soha sem jutottam volna el: Brüsszel, London, Párizs, Erdély, Pécs és még sok szép helyen. Nekem ezek közül Erdély tetszett a legjobban, mesébe illő tájakon utaztunk át. Ide nagyon szívesen visszamennék, mert nagyon jól éreztem magam. Nagyon sokat nevettünk a szálloda is szép volt, "és persze az áfonyapálinka".
Köszönet a tanároknak és a kollégiumi nevelőknek a sok segítségért és támogatásért a nehéz időkben. Életem legmeghatározóbb 5 éve volt, amit itt tölthettem.

17. Urbán Evelin Borostyán

" Gondolj vissza 5 évvel korábbra, aztán gondolj a mára.
Most gondolj bele, mit szeretnél 5 év múlva elérni és légy megállíthatatlan."
/ Dwayne (The Rock) Jhonson/

Urbán Evelin Borostyánnak hívnak. 1996. augusztus 30-án születtem Budapesten. 5 évvel ezelőtt még Galgagután laktam édesanyámmal és öcsémmel. Azóta viszont Balassagyarmaton élek családommal. Általános iskolai tanulmányaimat a nógrádkövesdi József Attila Általános Iskolában végeztem. Itt hallottam először az Arany János Tehetséggondozó Programról is. Ekkor még nem igazán tudtam, hogy hová szeretnék menni tovább tanulni, azonban a programról hallottak nagyon felkeltették az érdeklődésemet. Így kezdtem meg tanulmányaimat 2011-ben a Balassi Bálint Gimnáziumban.
A kollégiumba viszonylag gyorsan beilleszkedtem, és sok barátra tettem szert. Szívesen vettem részt a kollégiumi életben, a versenyeken, programokon mindig aktívan kivettem a részem. Valószínűleg ennek is köszönhetem, hogy 2013-ban a diáktársaim bizalmat szavaztak nekem és megválasztottak a kollégium diákönkormányzat elnökének.
A programnak köszönhetően számos szép helyre eljuthattam. Jártam Erdélyben, Prágában, Brüsszelben, Párizsban és Angliában. A tanulmányi kirándulások során csodálatos élményekkel lettem gazdagabb. A program segítségével sikeres ECDL bizonyítványt és B kategóriás jogosítványt is szereztem. Számos sporteseményen vettünk részt, football és röplabda sportágban szép eredményeket értünk el. Az osztály nagy létszámmal indult azonban a végére "kevesen" maradtunk, de akik megmaradtunk azokkal jó közösséget alkottunk.
Nagyon sok támogatást és segítséget kaptam tanáraimtól és társaimtól, köszönöm, hogy hittek bennem.
Közel az érettségi... "Ballag már a vén diák..."
Most az érettségire készülök és szeretném a legtöbbet kihozni magamból, majd tanulmányaimat Egerben az Eszterházy Károly Főiskola sport karán szeretném folytatni.


18. Vasas Bálint

„A lehető legegyszerűbben közelítsünk meg mindent, de annál semmivel sem egyszerűbben.” (Albert Einstein)

Vasas Bálint vagyok, 19 éves.  Nagyorosziban élek szüleimmel és 4 testvéremmel. Az Arany János Tehetséggondozó Programról először bátyámtól hallottam, aki szintén ebbe a programba jelentkezett.
Az általános iskolai tanulmányaimat Kemencén végeztem, ahol erős alapokat kaptam a továbbtanuláshoz. Már akkor is a matek és a fizika volt az erősségem, aminek fejlesztésében tanáraim sokban segítettek.
Az itt töltött 5 év számomra  biztosan emlékezetes marad. Bejárhattuk a világot, lehetőségünk volt megszerezni a B szintű jogosítványt, valamint az ECDL vizsgát is. A program sok mindenben segített, támogatott. Persze a program nem csak olyan dolgokat adott, amit anyagi helyzetünk miatt nem biztos, hogy megengedhettük volna. A sok együtt töltött időnek köszönhetően életre szóló barátságokra, kapcsolatokra tehettünk szert, amelyek a program nélkül nem lehettek volna ilyen tartósak és őszinték. Amikor idekerültem nem gondoltam volna, hogy amikor távozok innen, egy boldog párkapcsolatban élhetek már 4 éve.
De persze mint mindennek, ennek a programnak is megvoltak a hátrányai is. Megszokni azt, hogy hetente egyszer járhatunk haza, a szabadidőnk korlátozottabb lett. A fáradtság sokszor szült vitákat, konfliktusokat szült, és talán ez az, ami ilyen erőssé tette az osztályt.
Remélem ebben az évben sikerül sikeres érettségit tennem, és elkezdhetem tanulmányaimat a kecskeméti Pallasz Athéné Egyetem Gépészmérnök szakán.


19. Virág Sándor Patrik

"És ha teljesen elakadna a lélegzeted,
Nem számít, ha nincs mit mondanod,
Néha a csend többet ér,
Elrepíti gondolataidat másfelé..."
                       
   (The Neighbourhood)

Virág Sándor vagyok. Rimóci Szent István Általános Iskolából jöttem. Amikor a Balassi Bálint Gimnázium Arany János Tehetséggondozó Programjába felvételt nyertem, már akkor tudtam, hogy egy jó közösség tagja leszek.
A gólyatáborban nagyon jól éreztem magam az osztálytársaimmal. Közös kirándulásaink, kollégiumi hétvégéink mindig jó hangulatban teltek. Az érettségi bizonyítvány megszerzése után felsőfokú szakképzésen szeretnék részt venni. Az osztállyal eltöltött évek elősegítették felnőtté válásomat.
Remélem tanáraim és diáktársaim szépen emlékeznek vissza az elmúlt öt évre.

Joomla School Templates by Joomlashack