Sítáborban Kokaván

Arany János Program eseményei

Sítáborban Kokaván

Szokásosan vasárnap jöttünk be a kollégiumba. Már korán lefeküdtünk aludni, hisz’ tudtuk, hogy holnap korán kell kelnünk, ha hét órakor el szeretnénk indulni. Felkeltünk, felöltöztünk és rohantunk le reggelizni. Bepakoltunk a buszba és indultunk. Amíg egyesek aludtak, addig mások beszélgettek. Az úton, hogy fel tudjunk jutni a hegyre a fél busznak hátra kellett tolódnia, így sikeresen magunk mögött hagytuk a hegyet. Megérkeztünk és elosztottuk a szobákat. Tíz lány és az osztályfőnökünk a főépületben aludt, a többiek faházakban.

Lepakoltunk, kiválogattuk a felszerelést és már elkezdtük teljesíteni a heti küldetésünket, hogy megtanuljunk síelni. Míg kiértünk a sípályára mindenkit fűtött az izgatottsággal keveredett kíváncsiság. A fél osztályt Szabó Tamás tanár úr, a másikat pedig Hering Arnold tanár úr tanítgatta. A pályát már négykor zárták, így fáradtan visszavonszoltuk magunkat szállásunkra. Kipakoltunk a kocsiból, ami egész héten vitte-hozta a felszerelésünket. Átöltöztünk és megvacsoráztunk. Fél tizenegyig kaptunk kimenőt és tizenegykor takarodót fújtak. Reggelit bőségesen adtak nekünk kedves vendéglátóink. A hét többi napján, a nagy pályákon síeltünk. Délben ebédeltünk és zárásig maradtunk. Az osztályból nagyjából mindenki megtanult síelni, de a balesetek sem kerülhették el csodás hetünket. Két embernek megrándult a térde, volt, aki eltörte a kezét és olyan is, akinek csak zúzódott. Utolsó nap már minden a sebességről szólt. Volt akik versenyeztek, vonatoztak, kettesével suhantak le, vagy még mindig a felvonóval küzdöttek.Az osztálynak ez a hét felejthetetlen élmény marad. Reméljük jövőre is ilyen jól fogjuk magunkat érezni.

Joomla School Templates by Joomlashack