Kollégiumtörténet

   Kollégiumunk   története

 

A  gyökerek az első világháborúig nyúlnak vissza:  a vasútállomás felé haladó széles úton, a Kossuth Lajos utca és a mai Ady Endre utca sarkán emelkedik egy kezdetben csendőrlaktanyának használt hosszú épület,  melyben 1924-től hadiárvákat helyeztek el.  Ezzel kezdődött a hajdan szebb napokat látott  épületkomplexum  fiatalokhoz kapcsolódó története.  Az olaszországi eredetű Szalézi rend Trikál Józserf katolikus főpap meghívására Balassagyarmaton is megjelent 1934-ben.  A nehéz helyzetű fiatalok tanulmányi, beilleszkedési, hitéleti segítését főhivatásuknak tekintő egyházi szakemberek átvették a Szent Imréről elnevezett árvaház vezetését, ahol hamarosan középiskolai internátust nyitottak.  Ugyanitt 1935-től templomot, 1937-től pedig rendházat működtettek.



A második háború évei után agresszív társadalomátalakító, egyházellenes idő jött, Rákosi Mátyás államhatalma a szaléziakat is elüldözte innen.  Állami kézbe került a fiúkollégium, új feladatokkal, új, gyakran változó vezetőkkel.  Stabilabbá akkor vált a helyzet, amikor a Szolnokról idekerült  Dubovszky Károly lett az  igazgató majd két évtizedre.  Rengeteg dolga volt: az elmaradott falvakból beáramlott  középiskolás gyerekeknek a fogkefehasználattól a vízöblítéses vécéig minden újnak számított.  Disznótartással, saját kerttel próbált segíteni magán a kollégium, a fürdőhelyiségben hetente egyszer felfűtötték a kazánt,  ekkor fürödhettek a fiúk, hiszen melegvíz csak ilyenkor volt.  A szaléziaktól örökölt , ma is látható harang kondulására ébredtek, a szilenciumra és a takarodóra is ez adott jelet.                        

Dubovszky Károly volt a kollégium történetében a leghosszabb ideig hivatalban lévő igazgató, 1971-ben ment nyugdíjba. Az ezt megelőző két évtized – mint a fentiekből már látszik - az intézmény legmozgalmasabb időszaka is egyben.  A kavargó társadalmi változások a tanítóképzősöket is behozták a kollégium egy szomszédos épületébe: a szintén középiskolás korú képzősök 1951-től 1957-ig laktak itt, hogy gyors /de igényes/ oktatáson átesve új tanítók sokasága állhasson a „felemelni”, fejleszteni kívánt falu iskolai katedrájára.  

Karcsi bácsira visszatérve: a felvidéki Kistúrról származott, így szlovákiai kapcsolatait felhasználta a kollégista gyerekek kirándultatására, kastélyok, műemlékek megismertetésére Nógrád- és Hont megye-szerte. Méltán volt népszerű, hiszen megvédte az 1956-os felvonuláson résztvevő diákjait, mint ahogy síkra szállt - a  gombásodó faszerkezetű, életveszélyessé váló régi épület helyett –  új, emeletes szálló építéséért .  Nem sajnálta a fáradságot, Ortutay művelődési miniszterig  elment kikényszeríteni a beruházást.  A kollégium 1959 óta viseli Madách Imre nevét, jelezve és vállalva a nógrádi kulturális missziót.                                                                         

A város középiskolás lányai a mai önkormányzati épülettel szemben, egy volt zárdában kaptak kollégiumi elhelyezést.  A Dubovszky által kiharcolt új épület már alkalmas lett volna arra, hogy a fiú- és lánykollégiumot az ésszerűség jegyében egyesítve a fiúk és a lányok egy helyen lakjanak.  Közbejött azonban egy olyan nagy kavarodást okozó esemény, amilyenre a város történetében még nem volt példa. A Pintye-ügyről van szó. 1972 januárjában ide, a központ helyen lévő kollégiumba tört be három fegyveres tizenéves, tetemes összegű pénzt és szabad nyugatra-távozást követelve.  A kollégista lányokat azok hálótermében ejtették túszul napokra, míg a túszejtők fáradását  kihasználva  az egyiket kívülről lelőtték, a többit elfogták. A megrettent városvezetés a lányokat gyorsan kicserélte a fiúkkal: ők ide, a lányok pedig az addigi fiúinternátusba költöztek:  feltehetően a szemben lévő laktanya és a közeli rendőrség védelmében bizakodtak a rendért aggódó illetékesek.  

Balassagyarmat egyre több diákot fogadott be, a kollégiumi helyek bővítésére is idővel szükség lett  – a fiúkat a fentebb tárgyalt Rákóczi úti szállásról a Hétvezér utcai Mikszáth Kálmánról elnevezett középiskolai intézmény egyik új épületébe költöztették, később itt már lányoknak is akadt hely.

Már a nyolcvanas évek elején járunk, amikor végre mód nyílik a széttagolt, ide-oda költöztetett intézmény végleges helyfoglalására:  1982-ben,  az Ipolyhoz közel,  a Régimalom utcában megépítették azt a négyemeletes, kiváló adottságokkal  bíró épületet, amelyben a Madách Kollégium ma is található. Az építmény panelből van, de ami egy lakótelepi lakóháznál  hátrány, az itt talán előnynek is felfogható: az egy kézben lévő intézmény üzemeltetése, karbantartása  viszonylag áttekinthető, kevés embert igényel, helyiségei 30 év elteltével is célszerűen szolgálják az újabb és újabb diákgenerációk igényeit.  Nagyobb felújításra négy éve került sor:  új ablakokat, ajtókat kaptunk, a burkolatot több helyen felújították.  Az aulában egy Madáchot ábrázoló freskó köszönti a belépőket.  Az elmúlt évtized fontos, kollégiumi életünket is meghatározó eseménye, hogy a Balassi Bálint Gimnáziummal együtt bekapcsolódtunk az Arany János Tehetséggondozó Programba, diákjaink nagyobbik fele – még gyarmatiak is – részesei ennek. Lakóink lettek a rendszerváltás után, 97-ben  újból létrehozott, majd anyagi okból nemrég megszűnt Szalézi Kollégium kollégistái is, még sokrétűbbé téve ezzel a nevelési feladatokat.

Végezetül köszönet illeti azokat, akik a kollégium nem épp egyszerű történetének rögzítéséhez információkat adtak, névszerint:  Dubovszky Katalin, Dubovszky Lívia, Jászberényi Emil, Jászberényi Emilné, Kalocsay Frigyes,  Kertész Gábor, Kontra Judit, Kovács Ferenc  és Szabó Andrea. 

Joomla School Templates by Joomlashack