Elköszönt a DÖK elnök: Riskó Bence

Elköszönt a DÖK elnök: Riskó Bence


Fontos megemlítenem, hogy az elnökség rengeteg változást élt meg az elmúlt három évben, melyből bizonyára ti is sokat érzékeltetek. Megéltünk sok fenntartóváltást, három házirend változtatást, kimenő rövidítést, egy igazgatóváltást, túléltük a kosztváltást, a kalandtúráink megvonását. Mi mint önkormányzat, és  mi mint diákok.
Három évvel ezelőtt, még egy kevés rálátással, kevés tapasztalattal rendelkező kezdő voltam. Kis porszem csak a nagy sivatagban. Valahogy úgy, ahogy most, csak már egy pár mérföldes úttal távolabb vagyok a kezdetektől. Szerencsére voltak támogatóim, voltak segítőim, akik nem hagyták, hogy egyedül induljak el az úton, előre, a kollégium felpezsdítéséért. Így utólag visszanézve részben sikerült, részben nem. Emlékszem azokra a pontokra, melyeket DÖK elnök jelöltként a pályázati papíromra írtam. Olyan jelentéktelenek, ahhoz képest, amiket veletek elértünk.
Az elnökségem alatt sikeresen elindítottunk egy talán ma már nem olyan érdekes és közkedvelt médiahullámot, amely még azért ma is visszaköszön. Az első ilyen dolog a filmklub felújítása volt. Hétről-hétre, lehetőségeink maximumát kihasználva, néha kis bővítésre várva működött a klub, mely legnagyobb létszámát a jelenléti ívek szerint 30 főben maximalizálta. Ez majdnem a kollégium 20 %-át tette ki azokban az időkben. Tehát, aki épp nem a számtech székeit gyúrta, vagy a végtelen gyarmati utakat rótta, az vagy zuhanyozott, vagy velünk volt és hozzáadott egy pár csillogó szemet a közösséghez. Nem volt minden zökkenőmentes, nem kaptunk mindig projektort, lejátszót vagy épp megértést, de amíg tartott jó volt. Testvérvállalkozásával a rádióval új szintre léptettük a tömegkommunikációt a kollégiumban. A rádiós csapattal hosszú óráinkat öltük bele a szórakoztatás és információközlés hálátlan műfajába, megélve hideget, meleget. De végül az országos DUE rádióhálózat regisztrált és egyenjogú tagjaként sikerült az eddigi hideg nosztalgiamixes ébresztőkből teremtenünk valami olyat, ami így már megérdemel egy misét, még akkor is, ha jelenleg a stúdiómunkálatok igen elszórtak jelentkeznek Madách-hangzásban.
Szervezési tevékenységünkbe mi sem ad nagyobb betekintést, mint az évről évre megrendezett Madách-hét. A sportnapok színvonalát a segítőknek, mind tanároknak, mind diákoknak hála városi szintre emeltük, mely a mai napig megállja a helyét. A graffiti versenyünk egyedülálló a városban, az óriás sakk kupánkkal egyetemben. S lám évről évre bővült, és színesedett a rajzolni vágyók tábora, amit remélhetőleg a sakk iránti érdeklődés növekedése is követ majd.
Az évenkénti beavatási szertartásokkal őszintén bevallom elég nagy bajban vagyok. Nem azért mert a tevékenységünk rosszabb, szétszórtabb vagy hanyag lett volna, csak mert egyszerűen annyi változást megélt, hogy még ma sem tudom, mi várna rám, ha még jövőre is részese lennék a szervezőmunkálatoknak. Viszont jó látni, hogy felmutattunk egy új témavilágot, adtunk neki egy új keretet, új levezetést, új élményt.
Az ünnepek megszervezésével, lebonyolításával nem is húznám sokat az időt, elmentünk, mindenki teljesítette, amit kell, a célt elérte. Nem is ragoznám tovább, bár kétségtelen, hogy az első szereplés során megtapasztalt magánszámom, a Szózat eléneklése még ma is örömteli gondolatokat ébreszt bennem.
Részt vett kollégiumunk sok plusz esemény szervezésén is, a kürtőskalács sütő délutánunk a városvezetésnek hála városi szintre emelkedhetett. Még a középiskolák különösebb támogatása nélkül is, és lám, milyen jó délutánt zártunk a különféle vetélkedőkön, a fellépőket csodálva, mint például az aerobikosok, vagy épp az improvizatív „Fergeteges és a Kétbalkezes” koncert után. Hát komolyan mondom, most sem tudom hová lett az a pali, hát még, hogy hogyan jutott ide a biciklivel.
Kollégiumunk ezen rendezvénye során, a DÖK regisztrált a önkéntesek diákok országos szervezetébe a KÖZÖD! hálózatba, és 2011-ben részt vett az önkéntesek világnapján, melyben a városi óvodák számára szervezett játékgyűjtést. Emellett néhány éve a még helyi vöröskereszteseink közvetítésével többször is eljuttattunk kisebb ajándékpakkokat a helyi óvodásoknak.
Közösségépítő délutánjainkon kívül, sajnos csak néhány kollégiumi buli fért bele az eseménysorozatokba, de úgy gondolom, hogy az öregdiákok, viszonyítási pontok birtokában büszke tanúi annak, hogy fergetegesen sikerült.
-A piszkos anyagiak-
Ma véget ért ez a néhány éves ciklus, és olyan sok mindent kéne mondanom nektek. De a legfontosabb legyetek olyanok, amilyenek vagytok, csináljátok, amit szerettek, legyen szó a hangszerjátékról, vagy akár a fociról. Szeressetek ehhez a közösséghez tartozni, akarjatok tenni érte, mert a Diákönkormányzat nem csak egy megválasztott kiváltságosokból álló kicsiny csoport, akik titeket képviselnek, nem. A DÖK ti vagytok, ti vagytok a diákok, akikért ez az intézmény működik. Tudom, hogy néha nem könnyű, nekem sem volt az, nektek sem lesz. Csak maradjatok vidámak, és olyanok, amilyenek most vagytok. A következő DÖK elnök elnöklete alatt is, és az azutáni alatt is.
Köszönöm azoknak, akik kitartottak mellettem, akik segítettek, akik támogattak, akik erőt adtak. Akik levették néha a vállamról a köveket, amiket gyakorta szerettem volna egyedül cipelni. Sajnálom, ha néha egyedül mentem fejjel a falnak, de azért remélem, hogy nem voltam nagyon szörnyű. Köszönöm a DÖK elnökségének a sok türelmet, a sok pluszt, amit hozzátett a kollégiumi közélethez, köszönöm azt a sok idétlen és azt a sok komoly estét. Az őszinte szavakat, a vicces mondatokat, a vállveregetést vagy a fejberúgásokat az észheztéréshez. Köszönöm a volt filmklub elnökletének, akikből már sokan nincsenek itt. Köszönöm a rádiósoknak, melyek szintén megfogyatkoztak, a hangszálrezegtetést, és köszönöm a délutáni műsorokat, (a reggeli ébresztéseket annyira nem, nem szeretem, ha felkeltenek). Köszönöm, a sok „stúdió-karbantartással” elmulatott órát. Köszönöm mindazoknak, akik amikor kellett a segítségemre siettek, akik pakoltak, akik futottak, akik cipekedtek velünk. Akik, ha kellett, jöttek. Köszönöm a DÖK munkáját segítő tanároknak, és persze nektek, hogy elviseltetek. Örülök, hogy erre a néhány évre részese lehettem az ütközőzónának, mert még mindig több a pozitív élmény, mint a lehangoló.
Mindenkinek felelősségteljes döntéseket a jövő változásainak elviseléséhez, és sok szerencsét a leendő DÖK elnöknek, sok türelmet, odaadást, sok nyugodt percet és kötél idegeket.
Engedjétek meg, hogy egy talán nem túl extravagáns idézettel búcsúzzam az elnöki poszttól:

„Sosem az a fontos, hogy mi a cél, ami felé masírozunk, s mindegy is az, hogy miért tesszük. Az egyetlen fontos dolog maga az út, amin odajutunk…”

Köszönöm a lehetőséget, további jó utat!

 

Joomla School Templates by Joomlashack