"A legtöbb mit gyermekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak."

"A legtöbb mit gyermekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak."

"A legtöbb mit gyermekeinknek adhatunk: gyökerek és szárnyak."
Roxi egy kedves, segítőkész, szorgalmas fiatal, akinek sok értékes írását őrzi még a szülői ház.Rengeteget olvas, szépen beszél és írásai koránál komolyabb, mélyebb gondolatvilágot tükröznek. Örülök, hogy mellette lehetek az úton, segíthetem, hogy minél többet merjen megmutatni tehetségéből. Gondolatainkat őszintén elmondani, leírni, sőt másokkal megosztani, nagy bátorságot igényel. Ő mindezt önzetlen szeretettel teszi, amit bizonyít az itt közölt pályaműve: Ipoly.

Nagy Lászlóné
csoportvezető

Mi gondolsz, miben vagy tehetséges?
Úgy gondolom, a tehetség egy relatív fogalom, amelyet nem az ember határoz el tudatosan, hanem kialakul benne. A kérdés nagyon jó, bár igazi választ nem lehet rá adni. Hisz nem tudom bizonyosra, hogy miben vagyok tehetséges, azt viszont tudom, hogy nagyon szeretem azt, amit csinálok.


Mikor és minek a hatására kezdtél el az írással foglalkozni?
Pontos időt nem igazán tudok mondani, hogy mikor kezdtem el. Azt tudom, hogy amikor először megmutattam egyik novellámat, az osztályfőnököm hatására tettem meg. Az első komolyabb írásom a Pécsi Művészeti Fesztivált örökítette meg. Tehát az írással Margó néni (Kanyóné Horváth Margit) hatására kezdtem el foglalkozni.


Mi a kedvenc műfajod, témád?
Kedvenc műfajom gyakorlatilag nincs. Írtam már szinte minden műfajban. Ha több ötletem volt, akkor rendszerint hosszabbra sikeredtek az eszmefuttatásaim, ha pedig gondolatszűkében voltam, az rövidebb alkotásokat eredményezett. A témaválasztásom eléggé sajátos. Nem ragaszkodom a megszokott beszédtémákhoz. Szeretem feszegetni a határokat az olykor abszurd elrugaszkodásaimmal.


Kit tartasz a példaképednek?
 Úgy érzem emberileg mindenképpen a szüleim, és kettőjük közül is édesanyám, akit példaképemnek tekintek, mivel lelkiekben nagyon erős és határozott nő. S ha már emberi példáknál tartunk, akkor fontos megemlítenem, hogy nevelőtanáromnál, Nagy Lászlóné (Irma néni) jobb, szeretetteljesebb példát aligha kaphat az ember kamaszkorában, a gimis évei alatt.


Mi volt az eddigi legnagyobb eredményed, amit elértél a műveiddel és ez milyen hatást gyakorolt rád?
A Honszerelem pályázaton értem el felmutatható eredményt, amelynek nagyon örültem. A többi írásommal kapcsolatban mindig hatalmas örömet jelentett az, ha elkészültem. S ha nem is kaptam mindig írásos visszajelzést, a tanáraim dicsérete mindig adott annyi önbizalmat, hogy ne hagyjam abba az írást.


Ha köszönetet kellene mondanod, kiket említenél meg?
Köszönettel tartozom minden olyan embernek, akik mindvégig mellettem álltak, a jó és a rossz pillanatokban is. Ők azok, akik ha kudarc ért az írással kapcsolatban, mindig bíztattak a további alkotásra. A szüleim, a nevelőtanárom, a tanáraim, a barátaim mind ilyen fontos emberek, akiknek mindig kiemelkedő szerepük lesz az életemben.


Tegyük fel, kifogod a mesebeli aranyhalat és az a csodás helyzet áll elő, hogy hármat kívánhatsz. Mik lennének ezek?
Ez egy nagyon nehéz kérdés számomra. Talán naiv kérések lennének, és talán az értelmük is homályos, de ezek lennének azok:
1.    A világban szűnjék meg a háború és a nincstelenség, az önzés!
2.    Az aggódó édesanyák, akik egész életükben aggodalmaskodnak valamiért, nyerjenek csak pár röpke perc pihenőt az életben, hogy egy kicsit megálljon az idő!
3.    A gyermekkor maradjon gyermekkor, ne válunk olyan hamar felnőttekké. Minél tovább maradjunk meg tiszta érzésekkel, ne kelljen olyan hamar megismerkednünk a szörnyűségekkel, ráérünk, ha eljön az ideje a felnőtté válással, addig álmodjunk!


Miben szeretnél fejlődni?
Mindenképpen rám férne a fejlődés gondolataim megfogalmazásában, mivel sokszor túlbonyolítom azt, amit közölni akarok. A helyesírásomon is van mit csiszolnom.
Hogyan fejeznéd be a mondatot? Az elmúlt tanévek során megtapasztaltam, hogy…
… az emberi kapcsolatok a legfontosabbak életünkben. Persze nagyon sokat jelent az, hogy jól tanuljunk, mert úgy leszünk eredményesek. Ám ha egyedül vagyunk, nem tudjuk eredményeinket senkivel sem megosztani. Az ember társas lény. Szüksége van törődésre, dicséretre és olykor kioktatásra is. A tanévek során megtanultam, hogy az, hogy kollégisták vagyunk, csak azt az érzést erősíti bennünk, hogy sosem leszünk egyedül, mert a titkok, érzelmek megosztása kapcsol bennünket összetartó, igazi emberekké.


Van kedvenc idézeted?
Igazából nincs, nem is volt soha kedvencem. De ez nagyon kedves számomra:
„ Életünkben leginkább arra van szükségünk, hogy legyen valaki, aki rábír, hogy megtegyük, amire képesek vagyunk.” (Ralph Waldo Emerson)


Mi lennél, ha egy könyv lehetnél?
Ez egészen hangulattól függő dolog, attól, hogy aznap milyen kedvem van. Mindig más lennék. De mivel örök kedvencem a Jane Eyre, azt hiszem, az lennék. Úgy gondolom, a főszereplő jelleme tükrözi a személyiségemet.


Miből merítesz erőt, illetve mi motivál téged?
A környezetemből tudok a legtöbb energiát meríteni. Sokat segít, ha érzem, hogy ott vannak körülöttem a barátaim. Valamint mindig inspirál az, ha látom az előző munkám sikerét. Az motivál, ha érzékelem az embereken azt, hogy jó az, amit csinálok és érdeklődéssel tölti el őket, mert úgy vélik, különleges dolgot adtam.


Milyen tanácsot adnál társaidnak és mire hívnád fel a figyelmüket?
A tanácsom nagyon rövid és egészen lényegre törő. Mindössze annyi, amit szeretünk, azt kell csinálnunk, mert ha nem tesszük, amit tenni vágyunk, abban akár sérülhetünk is, mind tudatilag, mind érzelmileg. Tehát csak hajrá azzal a tehetséggel, mert ha már kiválasztott, köszönd meg azzal, hogy használod!


Joomla School Templates by Joomlashack