Tehetséges diák: Kis Dalma Róza

Tehetséges diák: Kis Dalma Róza

Kis Dalma Róza kollégiumunk lakója immár harmadik éve, a Szent Imre Gimnázium tizedik osztályába jár. Iskolai irodalmi érdeklődése, sikerei ebben a tárgyban a „magánéletében” is hatnak: lírai hangulatú élményeit versben fejezi ki – itt is olvashatunk egyet. 

Kis Dalma Róza példája annak, miként lehet értelem és érzelem tökéletes összhangban egy emberben. Verseinek lágy dallama tudatos, okos lányt repít szabad útra a költészet világában.

 


- Dalma miben érzed magad tehetségesnek?
-  Az irodalomban, azon belül is az írásban. Járok retorikára, szeretek beszélni, beszédes vagyok. Szeretem a jó humort. Valamint könnyen alakítok ki barátságokat is, úgy érzem ez is egy jó tulajdonság a mai világban.

- Mikor fogalmazódott meg benned, az hogy neked ezzel kell foglalkoznod?
- Körül belül két éve esett meg az, hogy az első versemet megírtam. Nem önszántamból, felkérésre. Mikor elkészült az első négy sorom, akkor jöttem rá, hogy szerelmes vagyok egy fiúba, akiről írtam. Itt éreztem először, hogy az érzéseimet, mennyire ki tudom fejezni szavakkal.

- Ki az, aki motivál, ki támogat?
-  Úgy hiszem a szerelem a motivációs erőm. Személy nem feltétlen tud inspirálni, az én hajtóerőm az emberi érzés. Viszont a saját érzéseim motiválnak. Akik leginkább támogatnak azok a szüleim, és az irodalomtanáraim.

- Mi a kedvenc időtöltésed?
- Nagyon szeretem a filmeket. Szinte mindennap megnézek egyet. Emellett nagyon szeretem a divatot, foglalkozni vele, blogokat olvasni. Sokszor hallgatok zenét is, ami segít írás közben szabadjára engedni a fantáziámat.

- Említetted, hogy beszédes vagy.
- Igen, véleményem szerint nagyon fontosak az emberi kapcsolatok. Úgy vélem, hogy az ember csak akkor lehet teljes értékű, ha a lelke is teljes. Mert az ember törékeny, fontos, hogy mellette álljon egy másik ember. A legjobb az, ha van társaságunk, mert az ember társas lény.

- Mi jut eszedbe arról a szóról, hogy tehetség?
- Nekem egyértelműen az írás. Általában pedig egy színpad vagy valami a hétköznapitól eltérő ág, irány. De a tehetség nemcsak elvont fogalom lehet. Gondolok itt például azokra, akik nagyon jó tanácsokat tudnak adni másoknak, véleményem szerint ez is egy különleges képesség, amit tovább lehet kamatoztatni.

- Hogy minél jobban megismerjelek, szeretnék feltenni neked néhány különösnek tűnő kérdést.  Mit vinnél magaddal egy lakatlan szigetre?
- Ha egy dolgot lehetne, akkor én mindenképpen a Bibliát vinném magammal. Mind én, mind a családom nagyon hívő emberek vagyunk. Hiszünk, és bízunk abban, hogy a hitünk erős.

- Minden embernek van példaképe. Neked ki?
- Sokat gondolkodtam ezen, minden korszakomnak megvoltak a példaképei, mint minden embernek. Tipikus példakép az anyuka és az apuka. Ez persze nálam is jelen van. Viszont ha már a hit felmerült, akkor azt mondanám, nekem a szentek a példaképeim. Hiszen van szentem a Keresztség által, s van bérmálási szentem is. Úgy vélem egy színésznő is lehet példa, viszont az élete nem biztos, hogy követendő lenne.

- Mit üzensz a társaidnak?
- Mindent el lehet érni kitartással és reménnyel!

Petrovics Roxána

Kis Dalma Róza: Olyan vagyok...

Olyan vagyok, mint a fa, kit elhagyott a szirma
akitől azt a szél, messze elhordta
szürkén, magányosan, már egyedül áll
és reméli, talán jövőre a szirma visszatalál

Oly nehéz remélni, ha már egyszer elhagyott
ha jól tudod, veled örökké nem maradhatott
fáj elfogadni a szél tavaszi fuvallatát
mely messze repítette, álmaink szirmát

Olyan vagyok, mint a madár, kit elfúj a szél
Kire az élet, túl sok próbáltatást mér
törött szárnyal is repülök, hiába, hogy fáj
bár gyenge vagyok, de tudom feladni kár

Mert ha egyszer feladom, félek nem állok fel
A porba zuhanok, így hagy az erőm el
Inkább leszek én is, újra boldog fa
Ki a melengető tavaszt, örömmel várja

Ki úgy gondol a nyárra, mint örök boldogságra
Mint a fagyos napok után a kánikulára
És leszek boldog madár, ki tovább énekel
Ki törött szárnyát mutatva, büszkén csiripel

Hagyom, had járjon át a nap tüze, s melege
És hogy az Isten az ő kezét, tegye az én kezemre
Vezessen engem oda, ahol lennem kell
Had legyek én a pillangó, ki új virágra lel.


Kis Dalma Róza
 Szeretem

Kint állni a teraszon, egy téli délután
 és azon gondolkodni, ő vajon merre jár
 Merengve nézni az álmos naplementét
 ami rózsaszínre festi az ég szélét

Nagyokat lehelni a fagyott levegőbe
 mintha az csak cigaretta füst lenne
 s úgy száll az a lehelet tova
 mint ahogy az első hópihe, hullik a betonra

Kecsesen és forrón, suhan ide-oda
 a felhők peremével egybeolvadva
 Úgy tűnik el, mint a fájó gondolat
 szerelmes csók közepette, az éj leple alatt

eltéved, elveszik, nem talál vissza
 új lelket keres, melyet tovább bánthatna
 belőlem is eltűnik, várom, hogy új jöjjön helyére
 de helyette, egy egész más érzés fogad ölébe

Azt hittem rossz érzés, míg meg nem ismertem
 Még lágy hangja meg nem érintett szelíden
 A te hangodon szólt, nevetve, kedvesen
 s az illatod csapott meg erősen, hirtelen

Olyan jó volt hallani, érezni megint
 Pedig a tegnap emléke, még mindig itt kering
 Hisz tegnap láttalak, velem voltál,tudom
 emlékszem tegnap, mit éreztem ajkamon

Téged éreztelek, mentolosan, finoman
 emlékezve, mindjárt összerogyok kínomban
 Már megint hiányzol, magam mellett kereslek
 Pedig nincs is mit mondanom, csak annyit hogy Szeretlek

Joomla School Templates by Joomlashack