"... ami igazán lényeges, a szemnek láthatatlan"

"... ami igazán lényeges, a szemnek láthatatlan"

Berki Brigitta Tömörkény István Alkotói Pályázatra leadott novellája, melyért ezüst minősítést kapott:

 


"...ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan"

 

Péntek van. Hetek óta fekszem ezen a kényelmetlen vaságyon, nézem a plafont, s a kopott halványsárga kórházi falakat. Az első hetem borzalmas volt. Vágyódtam a régi jól megszokott ágyamba, az öregember a jól megszokottat szereti... Kétnaponta meglátogat a lányom, Grace. Persze az első napokban ez sem vigasztalt. Elcsigázott testemet legyűrte a betegség, és az önsajnálat kötötte le minden figyelmemet.
Súlyosbodott a helyzet, mikor leállt a szívem és újra kellett éleszteni. Egy nyomasztó kórházi szobában tértem magamhoz, ahol orvosok és nővérek szorgoskodtak körülöttem. Ekkor érkezett meg kis szobatársam, Benjamin. Az ablak előtti ágyat kapta, a hetes számút, míg én a sarokban lévőt birtokoltam. A fiúcska vézna kis kezei szétterültek az ágyon, egyikbe infúziót kötöttek. Sápadt kis arcát felém fordította, bemutatkozott. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire bőbeszédű kis teremtés! Gyorsan az emberek szívébe lopta magát, a nővérekkel vidáman csevegett, és velem is hamar összebarátkozott.
Később a nővérektől megtudtam, hogy Benjamin nem kapott helyet a gyermekosztályon, ezért került velem egy kórterembe. Furcsának találtam, hogy nem látogatja senki a kisfiút, de később nehezen bár, de elárulta, hogy egy intézetben él. Nagyon sokat mesélt nekem a barátairól, a könyvekről, játékairól. Megismertem egy örökbefogadott kóbor kutya történetét, hogyan rejtették el, tudomást szereztem az iskola utáni vágyódásáról, és arról az elképesztő intelligenciájáról, amivel - saját belátásom szerint - egy hatéves kisfiú nem rendelkezhet. 
Benjamin érkezése óta nem voltak unalmasan eltöltött perceim, és nem volt időm gondolkodni testi fájdalmaimon.
Az idő kellemesen telt, amit érdekes elfoglaltsággal múlattunk. Mivel az én ágyam a szoba hátsó végében volt, nem láthattam ki az ablakon. Mikor elpanaszoltam vidám kis bajtársamnak, hogy milyen rossz napokig csak az elsárgult falakat nézni, és mindig ugyanazt látni, apró kezét az ablakpárkányra támasztotta, és amíg engedett az infúzióvezeték, lassan felhúzta magát. Benjamin elkezdte részletesen közvetíteni, mit lát az ablakon át a kinti világból. Engem egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartottak életben. Már alig vártam őket, ez volt minden változatosság kórházban töltött napjaimban.
Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett. Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal. Szerelmespárok üldögéltek a virágágyások mellett órákig egymásba felejtkezve, - őket a virgonc kis Benjamin nagy előszeretettel el is játszotta, amennyire kikötött kezecskéi engedték. 
Miközben kis mesélőm elképesztő részletességgel írta le a kinti világot, én behunytam a szemem és elképzeltem a látványt.
Egy meleg délutánon az ablak melletti kis lakó a parkon átvonuló karneválról beszélt. Bár én nem hallottam a zenészeket, magam elé képzeltem őket Benjamin részletes leírása alapján. 
A kisfiú egyre gyengébb és sápadtabb lett, már felülni is alig bírt, ezért megbeszéltük, hogy egy időre felfüggesztjük ”rádiós közvetítéseit”. Teltek-múltak a napok és a hetek. Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér a kis Benjamint élettelenül találta az ágyában, nem is tudtam róla, hogy néhány órája örökre elaludt. A nővér könnyes szemmel hívta a személyzetet, hogy elvigyék kis barátomat. 
Amint alkalom kínálkozott rá, megkértem az egyik nővért, hogy segítsen át a másik ágyra. A nővér szívesen tette, kényelembe helyezett az ágyon, majd sürgős dolga lévén magamra hagyott. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordultam, és megdöbbenve láttam, az ablak egy tűzfalra néz.
Megdöbbenten megkérdeztem a nővért, mi történhetett Benjaminnal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy a kisfiú vak volt, nem láthatta a falat sem. - Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta.

 

Joomla School Templates by Joomlashack