Életrajz:

– 1823. jan. 21-én született Alsósztregován – köznemesi család – anyja: Majtényi Anna, gazdag – 1834. apja meghal – élete végéig anyagilag független. – 1837-től pesti egyetem, filozófia – jog – romantikus alkat, bizakodó, haladás – 1840. egyetlen kiadott verseskötete: Lantvirágok (szerelmes versek Lónya Etelkához) – beteges, magánúton fejezi be az iskolát – joggyakornok Balassagyarmaton, majd betegsége miatt lemond, Pesti Hírlapba ír – 16 éves korától drámákat ír (6 tragédia, 1 szatirikus vígjáték; nem kiemelkedő) – 1844. Fráter Erzsébetet megismeri – 1845. házasság Csécsén – boldogok, 3 gyerek (Aladár, Jolán, Borbála) – nem harcol a szabadságharcban, de sok ismerősét megölik – elítélteket bújtatott – 1852-ben letartóztatják – börtön, birtoka jövedelmét lefoglalják – bizonyíték hiányában szabadlábra helyezik 1853-ban, de Pestet nem hagyhatja el. – házassága ezalatt megromlik – válás váltás a művészetében: gondolati költemények 1859. A civilizátor „komédia Aristophanés modorába” (nincs felvonás, kardalok tagolják) 1859.-60. Az ember tragédiája (1862-ben adják ki) 

1862. Kisfaludy-társaság, 1863. Akadémia tagja 1860.-61. Mózes „dramatizált eposz” 1860. Nógrád megy követe – 1861. Országgyűlés, képviselő – lemond (búcsúbeszéd, röpiratként megjelenik) 1864. Alsósztregován meghal

Az ember tragédiája:

1858-ban már foglalkoztatja az a gondolat, hogy az emberiség történetét egy drámai műben összefoglalja, Erdélyi Jánosnak írta eredetileg. A mű alapgondolatát fogalmazza meg: az ember az istentől elszakadva hogyan cselekszik, a nagy történelmi korszakokban hogyan cselekszik. 1859.  februárjától 1860. márciusáig terjedő időszakban írta meg. Arany János rossz Faust utánzatnak tartotta, és csak másodszori olvasásra értette meg a mű nagyságát. Később beszédet írt a műből, amelyben vádjait kifejtette: pesszimista cselekménysor után következetlen az optimista befejezés. Ha a mű keletkezési hátterét megvizsgáljuk, akkor érthető az optimista vég. Egy csügget kor után reménykedő korszakot élt Madách. A másik ellentmondás Madách világnézeti válságában kereshető, az 50-es évek személyes eseményeiben. Ebben a korban rendkívül ellentmondásos és pesszimista társadalom és természet tudomány jelenik meg. A determinizmus azt véli, hogy az emberiség a végéhez közeledik, a biológiai determinizmus az elkorcsosulást véli és a tudományos szocializmus tanai az emberi fejlődést kétségbe vonják.

Madách kérdésfeltevései:

Madách a művében az emberiség ősidők óta fennálló kérdéseire keresi a választ. Van-e az emberi létnek célja, értelme? Fejlődik-e az emberiség? Élet és a halál?

Előzmények a világirodalomban és a hazaiban:

Faust, Isteni színjáték, Milton: Elveszett paradicsom, Megszabadított Prometheus;  témabeli hasonlóságok a magyar irodalomban: Apostol, Csongor és Tünde, Gondolatok a könyvtárban

Madách elszakad a nemzetet érintő kérdésektől, minden kor számára érvényes mondanivalója van. Ez növeli az emberiség költemény voltát.

Emberi költemények típusai:

– 1 ember sorsát mutatja be: Faust

– 1 folyamatot mutat be, az ember egyre újabb alakokat ölt

Madách művében e kettőt ötvözi.

A mű előzményei Madách költészetében:

Nincsenek olyan művek, amik sejtetnék, hogy ilyen nagyszabású művet fog írni. Vannak azonban olyan motívumok, amik már megelőzik Az ember tragédiájának keletkezését (szabadság, rabság, a nagy vezetőt elárulják, mitológizálás), illetve 1-1 versben bukkannak fel motívumok. Madách nem a történelmet, hanem az emberiség történelmében uralkodó eszméket kívánja bemutatni. Hegel filozófiája alapján triádokban gondolkodik (tézis, antitézis, szintézis)