Amikor hétfő reggel elindultunk, voltak akik félve, és voltak akik tapasztaltan szálltak fel a buszra, de mindegyikünkben volt egy kis félelem, mert az osztályban csak egy-két ember tudta, mi is az a síelés. Az első nap döcögve, de biztatóan álltunk ki a pályára.
A sok gyakorlat utáni és persze közbeni hiszti után többen már bátran csúsztunk le a kis pályáról. Mindannyian azt hittük, hogy összetörjük magunkat, de a végére kiderült, hogy nem is olyan nehéz, mint amilyennek látszik. A második nap még mindig a kis pályán gyakoroltunk, de a nap végére már sokunknak jól ment, ezért voltak, akik a közepes pályára mehettek gyakorolni. Amikor ott is bátran gyakoroltunk és tanultuk használni még jobban a sílécet, szerdán önállóan csúszhattunk. Az utolsó pár napban már szinte mindenki önállóan síelt, és mindenki élményekkel teli beszámolóval térhetett haza. Összefoglalva nem csak a síelés, de a csapat is jó volt együtt. Még jobban összeszokott az osztály, az osztályfőnökkel együtt, ami sokat jelentett nekünk.
Reméljük sok-sok ilyen jó élménnyel térhetünk haza a következő kirándulásról.
Pusztai Kitti
Jónás Viktória
Tamás Ramóna
Csonka Dominika