Búcsú

Kedves Hölgyeim és Tisztelt Uraim!

Kedves végzős diákok!

A mögöttünk álló öt év után ez most a búcsú ideje. Ha néhány hónappal ezelőtt valaki azt mondja nekem ilyen körülmények között kell búcsúztató ünnepséget, beszédet tartanom a diákjaimnak, azt nem hittem volna. És lám, mégis. Természetesen ez a búcsú nem végleges, hiszen személyesen mindenképpen szeretném még egyszer megtartani, ha arra lehetőség nyílik.
Most itt az ideje, hogy emlékezzünk az elmúlt öt évre. Nem célom statisztikai adatok felsorolása, az együtt töltött sokmillió perc számszerű felidézése. inkább a közösen megélt kalandokra emlékezzünk. Ne a sírás és ne a pityergés hassa át ezt az ünnepet, hanem humorral emlékezzünk mindenre, amit megéltünk az öt év alatt, és mindenkire, akivel kapcsolatba kerültünk. Remélem néhány soromból majd magatokra ismertek.
Kezdjük rögtön a legelején.
A felvéli eljárás osztályfőnöki elbeszélgetésén leült velünk szemben egy fiatalember, aki arra a kérdésre hogy mi szeretnél lenni. Egyértelmű választ tudott adni: Miniszterelnök!
Be kell valljam elmosolyodtunk ezen a hirtelen kijelentésen, de már akkor gondoltunk, hogy ambíciókkal rendelkezik. Ezt az öt év folyamán bizonyította is. 
A beiratkozás alkalmával találkoztunk második alkalommal. A sok kisdiák, akivel először találkoztam idegenek voltak számomra. Nektek is idegenek voltunk akkor. Beiratkozáskor fényképet készítettünk a diákokról, hogy mire Zánkára megyünk megtanuljuk a neveiteket. Többé-kevésbé sikerült is. De a zánkai tábor indulásakor feltűnt, hogy hiányzik egy nem szokványos, Beatles frizurát viselő fiatalember. Éppen fel akartuk hívni a hozzátartozókat, mikor meghallottuk hangját. Megvan, csak a fodrász ollója megtréfált bennünket.

Zánkán számos közös programban volt részünk. A sportversenyektől a kirándulásig. A tihanyi kirándulás alkalmával kaptam tőletek egy  táblát, mely azóta is az ajtómat díszíti. Ha megállok az irodám ajtaja előtt emlékezni fogok rátok. Emlékszem arra a pillanatra is, mikor a főnök és maffia című képet készítettük az elöl – hátul nyolc megapixeles kamerájú telefonnal.. Szerintem mára kiderült ki a maffia valójában..  Emlékszem a Balaton-parti kosárlabda meccsekre is, melyen úgy elfáradtatok, hogy egy-két embernek elfolyt a magzatvize. Emlékezzünk azokra a pillanatokra, amikor hecceltétek egymást akár barnamedvével, akár a Volkswagen Bogár lakóautóval. Vagy a hazafelé vezető úton felfedezett zebrának álcázott katicára az út melletti parkolóban.

Megéltünk együtt sok kollégiumi hétvégét. Legelső alkalommal Vácra látogattunk el, ahol a Dunaparti sétány gesztenyefái kihozták belőlünk a kisgyereket. Kinek a táskája, kinek a kapucnija telt meg gesztenyével. Számos kollégiumi hétvégén voltunk színházban, különböző magyar városokban, falvakban, sütöttünk palacsintát, mézeskalácsot, készítettetek tortákat, hallgattatok különböző előadásokat. Tökfaragó és robotika foglalkozáson is részt vettetek. A Parlamentben is jártunk.

A Karácsonyi műsorra is együtt készültetek. Mindenkinek volt szerepe. Mint később kiderült Ági néni nekem is szánt egy kis szerepet. Azt öregnek  is tetszett az a szerep. Morogva de be is ment a színpadra a kisbojtáraihoz.

Ugyancsak együtt készültünk Március 15-ei műsorunkra is. Jól sikerültek. Mint ahogy a Pécsi Művészeti Fesztiválon előadott színdarab is, melyben mindenki Godót várta. Ebben mindenkinek szerepe volt. Egyetlen mondatára még emlékszem is: Vedd fel fiam a sapkád!
Pécsen járva kötelező volt „megfürdeni” a város főterén lévő szökőkútban. A város egy híres épületének is új nevet adtatok: Barbakánból Barbiekán lett.
Emlékszem Bálint és Dorcsi prózájára abban a nagy teremben. Saci énekére a gimnázium kertjében felállított sátor alatt. Szép munka volt!

Sítáborban közösen próbálkoztunk megállni a „leceken” több-kevesebb sikerrel.  A legtöbben megtanultatok síelni is. A tábor estéit közös programokkal töltöttük el. A sítábor alatt Bianka a saját csapdájába esett. Ecsetelte, hogy mekkorát röhögne, ha elesnék, de a  következő pillanatban már feküdt is a földön.

A Szilvásváradra vezető út is jó hangulatban telt. A kalandparkban mindenki jól érezte magát. Kipróbálhattuk a kisvasutat is felfelé a Szalajka-völgybe.

Veletek sokadjára barangoltam be ismét Erdély tájait. Jártunk többek között Kolozsváron, a Parajdi sóbányában, a Békás-szorosban és a Gyilkos-tónál, Segesváron, Petőfi körtefájánál, Csíkszeredán, az ezer éves határon, Székelyudvarhelyen. Megtanultunk néhány székely alapigazságot, mint például: „Az asszony nem ember!” és „A medve nem játék!” Mátyás Gábor atya kacajára is mindannyian emlékszünk.

Tizedik végén Csehországba indultunk el. Cesky Krumlov várának megtekintése után érkeztünk Prágába.  A szépséges főváros nevezetességeinek megtekintését egy hajóúttal koronáztuk meg. Hazafelé megálltunk Kutna Horában és Telc városában is.

Lengyelországban nyáron is megtekintettük Zakopane utcáit valamint a Gubalowkáról nyíló csodás panorámát. Krakkó városában több alkalommal is jártunk az ott töltött pár nap alatt. Wladovicében megtekintettük II. János Pál szülőházát. Felelevenítettük történelmi tanulmányainkat Auschwitzban, ahol egy profi idegenvezetést kaptunk Milán jóvoltából. Igaz a csobogás hangja sem maradhatott el a fülünkből. Zatorland energiaparkjában vezettétek le felesleges energiáitokat a különböző hullámvasutakon. Hazafelé a Belá Tátra lombkorona tanösvényét is megmásztuk.

Mezőberényben nosztalgiáztunk a mögöttünk lévő négy évről. A fiúk is hamar megtalálták az új prédáikat. Számos feladatot kellett megoldanotok az ott töltött idő alatt. Arany János szülőházát és a Csonka-tornyot is meglátogattuk..

Emlékszem a hétköznapok történéseire is, mikor a 402-es szobába egy ártatlan, kissé nagyobb méretű pók látogatott. Főhősünk – az egyik lány – megijedve feküdt az ágyában, mikor beléptem, felkiáltott: Csináljon vele valamit! Rám nézett! A pók természetesen nem látott el odáig, de ezt majd biológusként megtanulja, ha az iskola biológia órái nem öntöttek elég információt fejébe a pókok látásáról.

Számos érdekes élelmiszert fogyaszthattam a 104-es szobában. Furcsa ízű cukorkák, Kofola, egyéb finomság mindig ott mindig volt valami érdekesség. Viktor és Ricsi palackgyűjteménye is okozott néhány problémát.

A 110-111-es szoba lakóinak reggeli ébredése nem mindig volt zökkenőmentes. Az utolsó pillanatban felkelni mindig a legjobb dolog, ezt megtanulhattam tőlük. A kötelező foglalkozásokra sem sikerült minden esetben pontosan odaérni: Csak most ettünk hangzott el az indok!

A legnagyobb rendet mindig a 403-as szobában, Sacinál és Diánál találtam. Szinte precizitással hajtogatott pokrócokok és mérnöki renden mindegy egyes alkalommal elcsodálkoztam.

Gyakran átvettétek az irodámat is, hogy Hodászi Tanárúr kellőképpen elmagyarázhassa az aznapi matek vagy angol leckét. De bőven volt más trónbitorló is. A  gyümölcsök is nagyon fogytak az irodámból. Ugye Heni?

Tanév végén kikerekeztünk a Nyírjesi-tavakhoz. A tó vize több diákot is vonzott egy kis esti fürdőzésre, ez legalább meleg volt… Aki nem ment a vízbe, arról a többiek gondoskodtak, hogy ne ússza meg  szárazon.

Emlékszem arra a számos fotóra, mely a telefonommal készült, ha véletlenül otthagytam valahol. Igazi meglepetés volt az az alkalmankénti 20-30 új fotó.

Az osztály grafikusa Bagoly Gábor elkészítette a szalagavatós meghívót és az iskolai  és kollégiumi tablóval is nagyon sokat dolgozott! Itt is köszönjük a munkáját!

Kívánok ez előttetek álló érettségire sok sikert és kitartást! Mindenki találja meg az álmait és dolgozzon azok megvalósításán!

Találkozunk még spártaiak!