Kedves Ballagók! Kedves Osztályom!
Sajnos személyesen már régen találkoztunk…együtt, mindnyájan a „tanulóban” 16.00- kor. Sajnálom. Ez a tanév kicsit másképpen alakult, mint szerettük volna. Nem így akartuk, nem így terveztük!
Gondolom sok ballagási beszédet hallottatok már az elmúlt 4-5 évben, de ez egy kicsit más: ez Nektek szól. Életem első ballagási búcsúzója sok fejtörést okozott. Arra gondoltam, azt osztom meg Veletek, hogy én mit gondolok és érzek, hogyan éltem meg a Veletek töltött éveket.
Egy közös utazásnak éreztem az elmúlt 5 évet, és elmondhatom, hogy nagyon kellemesen utaztam. Az első „Aranyos” osztályom vezetőjeként szerencsésnek éreztem magam, hogy ilyen gyerekekkel hozott össze a sors. Végig úgy éreztem, mintha én csak egy tapasztaltabb csapattag volnék ebben a közösségben. Eleinte többször, idővel egyre ritkábban szorultatok az iránymutatásomra, véleményemre. Arra törekedtem, hogy magatok is tapasztalatokat szerezzetek és a saját életeteket éljétek minél kevesebb korláttal. Nem akartam uniformizált gyerekeket látni, hiszen mindenki más és ez adja a szépségét ennek az osztálynak.
Sokan vagytok, sok helyről, sokfélék, de rövid idő alatt nagyon egységes kis osztállyá álltatok össze. Kiskamaszokból felnőtté váltatok és a személyiségetek sokat változott. Kialakultak jellemző személyiségvonásaitok, mindannyian megtanultatok eligazodni a felnőttek világában. Nem is gondolnátok, hogy ebben mekkora szerepe volt társaitoknak, akikkel sokszor szorosabb, közvetlenebb kapcsolatban voltatok, mint akár a saját családtagjaitokkal, hiszen sok időt töltöttetek együtt a kollégiumban. Valószínűleg több életre szóló barátság is köttetett. Biztos vagyok benne, hogy ezek az évek meghatározóak az életetekben. Számomra egészen biztosan örök emlék marad, amire gyakran fogok és akarok is emlékezni.
Ez a program rengeteget adott nekünk. A kirándulások, programok, sportversenyek, síhétvégék és egyéb rendezvények erősítették az osztályközösséget a közös élményeken keresztül. Most pedig itt álltok az érettségi kapujában. Huszonhárom értékes ember, akik majd megtalálják a helyüket az életben, mindenki habitusa és szorgalma szerint.
Szeretném azt gondolni, hogy ez a jó csapat, még ha lazább kötelékkel is, de mégis kapcsolatban marad egymással és velem is. Az elkerülhetetlen, hogy más közösség tagjai legyetek. Az igazat megvallva: kinőttétek a középiskolát, felnőttek lettetek, sokatoknak már más ingerekre van szüksége ahhoz, hogy fejlődjön.
Remélem, hogy hasznotokra voltam és segítettelek titeket. Sokszor próbáltam megérteni azt, hogy mi történik körülöttem, de bevallom, néha elvesztettem a fonalat. Nem is gondolnátok, hogy Ti mennyit segítettetek nekem és milyen sokat tanultam Tőletek. Például bővült a szleng szótáram, már egyedül megtalálom a gombokat a billentyűzeten, majdnem tudom használni a telefonomat és a zenei ízlésem is sokat csiszolódott. Viccet félretéve, megtanultam a diákok szemével látni és a problémáikat átérezni.
A búcsú, a másoktól való elszakadás mindig nehéz, mert az addigi életünk megváltozik. Vigasztaljon az Benneteket, hogy a változások mindig sok jót hordoznak magukban.
Kívánom Nektek, hogy ugorjátok meg az előttetek álló akadályokat, szerezzetek sikeres érettségit és felvételit! Teljesüljenek álmaitok, legyetek boldog és sikeres felnőttek!
Találkozunk még!
Benkó Róbert